A fátyol

Nem hittem az ufók létezésében egészen addig, míg tegnap este el nem vittek engem is. Elmesélem, hogyan történt, de előbb hadd tegyek egy rövid kitérőt. A napokban Laár András egy interjúját olvastam, ahol pythagoreusi módon beszélt a napról mint „Napisten”, aki önzetlenül küldi az energiát a Földnek, és aki nélkül – beláthatjuk –, nem lehetne élet sem a Földön. A nap ilyen jellegű megszemélyesítése nem mai találmány, engem viszont egy másik ezzel kapcsolatos kérdés foglalkoztatott. Nemrégiben Maharishi egy előadását hallgattam, melyben arról beszélt, hogy az emberek különböző tudatállapotokban élnek, és amely tudatállapotban vannak, az nekik a valóság. Ha tehát valaki azt mondja, hogy az élet gyönyörű, a másik azt, hogy minden botrányos, akkor valójában mindkettőnek igaza van saját tudatállapotában.  Ezen két töredék összekapcsolásából kezdtem el azon gondolkodni, hogy miért van az, hogy az általunk eddig ismert Univerzumban, csak ezen a parányi, Földnek nevezett ponton van élet és sehol máshol. Így folytattam: a Föld pont olyan távolságra van a Naptól, melyben az ember tudatosságának (és egyáltalán az életnek) kialakulásához lehetségesek a feltételek, és azért nem érzékelünk más valóságot, mert az emberi tudatosság a Naptól való távolság függvényében ezen korlátok közé van szorítva. Ha mondjuk létezik olyan univerzum, ahol a Naphoz (vagy csillaghoz) közelebbi állapotban is kialakulhat élet, azt azért nem érzékeljük, mert a mi világunkban a meglévő törvényszerűségek értelmében ez lehetetlen. Ezzel persze nem mondtam túl nagy dolgot, sőt még talán igazat sem. De az az elméletem, ha valaki téved, akkor legalább legyen magabiztos.

Legyez__ f__tyol t__z 3

Elmesélem mi történt: összegyűltünk páran nálunk a lakáson, és este a csillagokat kezdtük el nézni. Akkor lettem figyelmes három érdekes járműre az égen, kérdeztem a többieket: „ti is látjátok?” „ugye ti is látjátok!”. Aztán az udvar közepére szaladtam, hogy jobban lássam őket. Egész közel voltak, és „tudtam”, hogy idegen lények. Utána többször is kimondtam, hogy „teljes tudatommal figyelek, és látom őket” – mindezt azért tettem, hogy magamat is meggyőzzem afelől, amit amúgy másként nem hinnék el. Így szemléltem az eget, aztán néhány pillanat múlva az udvar közepén a földön találtam magam, a többiek meg eltűntek. Egy kis szerkentyű volt a kezemben, ami nem tudtam mire jó. Bizonyítékot akartam. Elindultam a lakásba és közben azon gondolkodtam, hogy „ami alulról nem ismerhető meg felfelé, az felülről megismerhető lefelé” – mondtam ezt azért, mert meggyőződésem volt, hogy aki a naphoz közelebbi létállapotot ismeri, az ismeri a távolabbit is, de aki távolabb van, az nem ismerheti a közelebbit. Ahogy az előszobába értem, egy kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, mintha az agyamat szipolyozná valami. Megértettem, hogy „ők” azok, és most viszik el az agyamban áramló információkat. Megijedtem, mert rossz érzés volt, így könyörgő mantrába kezdtem: „a kurva életbe, a kurva életbe, a kurva életbe…”, ez körülbelül fél percig tartott, aztán felébredtem az ágyamban. Lassan körbenéztem, de a mantra még mindig tartott. Lassan feleszméltem. „Mi ütött beléd a kurva életbe? Ez csak egy álom volt!”. Kissé megnyugodtam, de nem tartott sokáig. Azonnal visszaemlékeztem arra, amit álmomban mondtam: „teljes tudatommal figyelek, és látom őket”, és ezt abban az állapotban valóságként éltem meg. Ahogy felkeltem, gyakorlatilag az elme tevékenysége teljes folytonosságában átjött az éber állapotba. Így arra a – már-már közhelyszerű – megállapításra jutottam, hogy a két állapot között valójában annyi a különbség, hogy éber állapotban az akarat és az értelem is rendelkezésre áll, míg álomban csupán megfigyelünk. Ha tehát így fel lehet ébredni egyik állapotból a másikba, akkor miért ne lehetne felébredni ebből a „valóságos” állapotból egy másik valóságba? Egy magasabb tudatállapotba, ahol megint más dolgok lesznek igazak, és más dolgokat tartunk valóságosnak? És ahogy az álomban az elme önmagára nem ismerő része áll a felébredés útjában, úgy az ébrenléti állapotban a tudatosult elme örökös racionalizációja lehet mélyebb tudatállapotok feltérképezésének akadálya. A buddhisták ezt nevezik Maja-nak. A világ, ami csak káprázat, melyből a megvilágosodás útján ismerhetjük meg a mélyebb dimenziókat. Az emberek nagy része azt mondja, ehhez hit kell, és vallások mögé bújnak, hogy racionalizálhassák kispolgári ténykedésüket. A hit sokélű kard, mert a hit szót az emberi nem összes tudatállapotának szintjén használjuk. Aki „hisz” az ufókban, és ezt teljes valóságként éli meg, az az elme kreativitásával és ténykedésével azonosul. Aki nem hisz bennük, az racionalizálta életét, élete során nem látott egyet sem, nem is léteznek – mondja. A hit mélyebb dimenziójában arra juthatunk, hogy az ufók egyesek számára léteznek, mások számára nem, de ezen megállapításnak nincs szüksége objektív vizsgálódásra. Az értelem diktálja azt, hogy mindennek logikusnak, tapasztalhatónak, visszavezethetőnek kell lennie. A tudat viszont épp azáltal tágul, hogy egyre több dolgot képes befogadni. Aki mindent a hitre vezet vissza (racionális gondolkodás nélkül), az szűk látókörű, de a racionális ember is bizonyos értelemben szűk látókörű. A kettő szintézise vezet olyan hitre, mely mindent megvizsgál, és utána csak hagyja, hogy a dolgok létezzenek azon a szinten, ahol emberek még valóságként élik azt meg, anélkül, hogy osztályozni vagy befolyásolni akarná. Hogy léteznek-e ufók? Nem tudom. Álmomban úgy tapasztaltam, hogy igen; éberen azt mondom, hogy nem. Hogy melyik valóságosabb, tudjuk jól. Egy dolog viszont egészen bizonyos: „ami alulról nem ismerhető meg felfelé, az felülről megismerhető lefelé”, és ahol szándék van az átjárásra, ott előbb-utóbb eltűnik a fátyol is. És ahogy a mennyasszony félrehúzza szemfedőjét, meglátja a vőlegényt, és tudja jól: végre hazatalált…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s