Törékeny

Mindenki gondosan lezárta, hátára rögzítette a csomagot, és úgy indult útnak. Táskába tették-, lecsatolták és a táska fülére nagybetűkkel odaírták: TÖRÉKENY. Sokan meg voltak hívva az útra, fiatalok, öregek, házasok, gyerekek, egyedülállók, és mielőtt elindultak volna kíváncsian vizsgálgatták egymás csomagjait. Néhol kicsiny emberkék nagy csomagokkal-, másutt termetes, erős testalkatúak kis táskával várakoztak. Végül megszólalt a sípszó és mindannyian szaladni kezdtek, mindenki a maga tempójában. Megindult a verseny. Egy hang kezdett a hangosbemondóba beszélni:

„Köszöntünk mindenkit az Élet Versenyén,

Fussatok, szaladjatok, mert ki előbb célba ér,

Annak jutalma önmaga sikere lesz.

Ki ne akarná hát, győztesként tekinteni magát,

A versenyből kizártként, megtapasztalni a halált,

Én mondom, átkozott, ki így tesz.”

Adamma, egy kongói kislány, olyan csomagot kapott, amit aligha bírhatott sokáig szaladva, habár a játék lényegét sem igazán értette, azért minden erejét összeszedte, hogy ne maradjon le, tudta ugyanis, ha lemarad, kizárják a játékból. A szabály szerint, akinek összetört a csomagja, az kaphatott újat, de csak akkor, ha azonnal tovább rohan, és nem nézi meg, mi volt benne. Adamma-t azonban jobban érdekelte, mi a csomag tartalma, amit cipelnie kell, és mikor már nem bírta tovább szusszal, leült az egyik út menti fa tövébe. Ügyelt rá, hogy ne lássák a vizsgálóbírók, akik – eközben – a pálya széléről figyelték a versenyzőket. A csomagot levette a hátáról, és először csak a földre tette, majd csendben figyelni kezdte a tömeget. Látta, ahogy lökdösik egymást, szaladnak, hogy megelőzzék társaikat. Összetört csomagok hevertek a földön, kettétört feliratok mindenütt.

– Miért van ez az egész? – kérdezte bágyadtan.

Egy öregember ült a fa egyik ágán, ő válaszolt neki.

– Miért nem szaladsz kislány? Hol van a csomagod?

– Itt van mellettem, de nem bírom, olyan nagy. Mások sokkal kisebb csomagot kaptak, ez így nem igazságos.

– Ó, kis szívem. Én is azt gondoltam, hogy nem igazságos, míg meg nem néztem mi van benne.

Adamma akkor nézett fel először a faágon ülő idős emberre.

– Te megnézted? Nem félsz, hogy kizárnak a játékból?

– Engem már kizártak, és igazán nem bánom.

– De hát, te is tudod: „ki előbb célba ér, annak jutalma önmaga sikere lesz”.

– Így van, ahogy mondják.

– Akkor miért nézted meg?

Az öreg lemászott a faágról és leült Adamma mellé. Jobban szemügyre vette a táskáját.

– No csak, te aztán tényleg nagy csomagot kaptál – mondta nevetve –, vigyázz rá az úton!

– De hát mi van benne? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

– Nézd csak meg, addig itt maradok veled.

Adamma óvatosan levette a táskán található címkét, kibontotta a fűzőt, és belenézett a csomagba. Aztán gyorsan visszazárta és az öregre nézett, közben meg patakokban folyni kezdtek a könnyei. A férfi rezzenéstelen arccal figyelte, majd gyengéden megsimította az arcát.

– Most már tudod, mi van a csomagban. Menj tovább, én maradok itt a fánál.

– Nem maradhatnék én is itt veled?

– Kicsinyem, neked még menned kell, meglásd! Ez a feladatod!

00000955

Adamma erőt vett magán és a csomaggal a hátán továbbindult, de már nem szaladt, csak óvatosan lépdelt, és vigyázott rá, hogy másokat ne lökjön fel. Ahogy így haladt, látta, ahogy az út szélén siránkoznak egyesek.

– Miért sírtok ti itt az útszélen? – kérdezte tőlük.

– Túl nagy a csomag, nem bírjuk a versenyt így… – jött az elkeseredett válasz.

– Ne bánkódjatok, nagy a ti jutalmatok – mondta nekik. Ők meg nem értették, honnan ez a kitartás és bölcsesség, amit a kislány szájából hallanak. Adamma leült melléjük, és csak nézte az utcát.

– Nézzétek ezt a sok csomagot a földön. Összetört mind, ki a felelős ezekért?

– Miért kérded, ki a felelős? Hiszen kaptak újat és már szaladtak is tovább. Így van a játékszabályban megírva.

– Azt mondják – szólt Adamma – akit a versenyből kizárnak, az megtapasztalja a halált.

– Így mondják, valóban.

– De ez csak azokra vonatkozik – folytatta –, akiket kizárnak, és soha nem tudják meg mi volt a csomagjukban.

Az útszélen ülők igencsak elcsodálkoztak ezen.

– Te talán meg merted nézni mi van a csomagodban?

Adamma bólintott és maga elé meredt.

– Kedveskéim, ti azt gondoljátok, hogy igazságtalan a verseny, mert ti nagy csomagot kaptatok. Én mondom, ebben a csomagban a szíveteket hordozzátok, és minél nagyobb csomagotok van, annál nagyobb áldásban van részetek. Ne búsuljatok hát, mert nehéz. Nehéz akkor, ha versenyezni akartok vele, de könnyű és gyönyörűséges, ha feltárjátok magatoknak, és annak tudatában viszitek tovább hátatokon. Az Élet Versenye félrevezet titeket. Ti azért szenvedtek, mert lemaradtatok. De ha tudjátok, mit cipeltek, többé már nem gyötör szenvedés. Nézzétek meg a csomagot, menjetek tovább és ne féljetek a kizárástól sem. – Aztán újra a földön heverő összetört csomagokat szemlélte, és kicsordult a könnye.

– Ó, ki a felelős ezekért az összetört szívekért? Ki a felelős?

Azok megértették, hogy miért kérdezte ezt előbb is. Most csak csendben néztek maguk elé, és egy szót nem szóltak.

– Törékeny az ember szíve. Jobban oda kéne figyelnünk egymásra!

Azzal fogta a táskáját és továbbsétált. Az útszélen ülők döbbenten néztek utána, de nem merték megnézni, hogy igazat mondott-e a kislány…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s