A Nagy Megtévesztők

0

„Azért mert valaki magabiztos, még nem biztos, hogy igazat mond.”

Úgy kezdődött az egész, hogy elhatároztam, hogy én is hasznos leszek a társadalom számára és jelentkezem egy munkára, ahol iratokat kell majd pakolni egyik szekrényből a másikba. Így is tettem, és nem sokkal később, körülbelül négy hónap múlva, felhívott a cég, azt mondták, hogy az önéletrajzom alapján kiválasztottak, fizetni ugyan nem tudnak, de cserébe ők mindenképp hasznot húznak belőlem. Nem is gondolkodtam sokat, azonnal mentem a megadott címre.

A Nagy Megtévesztők Klubja

Az igazság is tévedés utca 23; Hatalma-sok város, Magyarország

Megnéztem a térképen hol van és már indultam is. Ahogy odaértem, szemügyre vettem a bejárat felett tornyosuló, hatalmas sárga kérdőjelet. Ez volt a Nagy Megtévesztők szimbóluma, hogy miért, ne kérdezd kedves olvasó, mert akkor még én sem tudtam, itt meg nem szeretnék a dolgok elibe menni. Beléptem az ajtón, a recepciósok kedvesen üdvözöltek.

– Jó napot kívánok. Csak nem interjúra jött?

– Bizony interjúra! – mondtam határozottan, bár nem tudom honnan találták ki, mert semmilyen jelét nem mutattam annak, hogy interjúra jöttem.

Bevezettek egy tágas szobába és néhány pillanat múlva megjelent két, öltönyös-, mosolygós férfi.

– Üdvözöljük… – kezdték azonnal.

– Dávid… Gergó Dávid. – büszkén kezet nyújtottam, majd kényelmesen helyet foglaltam az egyik széken.

– Szóval érdekli a munka, amit felajánlottunk Önnek.

– Ha szabad megjegyeznem, az utóbbi időben sokat gondolkodtam, hogyan lehetnék hasznos a társadalom számára, és az elmúlt huszonhét évben nem jutottam semmire, most érzem azt, hogy végre megtaláltam az utam és az iratpakolással hozzájárulhatok ahhoz, hogy jobbá tegyem a világot.

Mindketten bólogattak, így biztos voltam benne, hogy kedvükre tettem szavaimmal.

– Fontos lenne ez a munka Ön számára? – kérdezték tapintatosan.

– Hogy fontos-e? – kérdeztem vissza – Lehet-e fontosabb dolog annál, mint hogy hasznosak legyünk? Kérdését tárgytalannak kell, hogy tekintsem, mert az ember hasznossága cselekedeteiben van, és ha cselekedetei a társadalom céljaival egy irányba mutatnak, akkor hasznossága megkérdőjelezhetetlen, fontossága vitathatatlan.

– Bravó, bravó! – mondta a másik hirtelen.

Akkor éreztem egy pillanatra, hogy szerény viselkedésemmel talán elnyertem tetszésüket.

– Mint ahogy levelünkben említettük, sajnos fizetni nem tudunk Önnek, de úgy érezzük, ajánlatunkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy Ön fontosnak érezze magát a világban. Remélem, ez nem okoz problémát.

„Hát, a fene vigye el” – gondoltam. Azért egy kis pénznek örültem volna, azt be kell vallanom, de nem hátráltam meg, mert gondoltam, csak próbára akarnak tenni és az interjú végén ajánlják fel a pénzösszeget.

– Ugyan, mi a pénz? – kezdtem – Lehet-e fontos egy ember számára néhány papírdarab? Egy virtuális számla, amin csupán képzeletbeli számokat mutat egy képernyő? Engem ez nem érdekel, sokkal inkább fontos az, hogy hasznos legyek, és tartalmasan kitöltsem az időmet. Az igényeimet olyan alacsony szintre sikerült lebirkóznom, hogy szinte már puszta létem is megkérdőjelezhető.

Néhány mondatot írtak egy papírosra, ami gondolom azt jelentette, hogy elégedettek velem.

– Ha nincs ellenére, feltennénk néhány kérdést Önnek.

– Nem hogy ellenemre nincs, lényem szomjazik a kérdésekre. – mondtam legőszintébb érzéssel.

– Köszönjük. Kérdéseinkben két opció közül kell választania, ez alapján fogjuk az interjút kiértékelni.

Bólintottam, és már fel is tették az első kérdést.

question

– Ha választhatna, hogy melyik legyen, kis hal lenne vagy nagy hal?

„Furfangos kérdés” – gondoltam, de rögtön rájöttem, hogy valami csalafintaság van a kérdés mögött, így leleményesen válaszoltam.

– Kis hal lennék – mondtam – mert ha netán a nagy hal elhalálozna, sokkal tovább lakmározhatnék a tetemeiből.

Megint jegyzeteltek valamit, így tudtam, hogy válaszom helyes volt.

– A siker vagy az őszinteség fontosabb Önnek?

„Átlátok én rajtatok” – gondoltam.

– Az őszinteség fontosabb – mondtam –. Sikeres ember már így is túl sok van… netán – vontam kérdőre őket – a kettő kizárja egymást? Csak hazug ember lehet sikeres, és csak sikertelen lehet őszinte?

Nem válaszoltak, ebből azt szűrtem le, hogy válaszom lenyűgözte őket.

– A karrier vagy a család fontosabb Ön számára?

Ennél a pontnál éreztem, hogy emberségemet kérdőjelezik meg, így bölcsen válaszoltam.

– A család egy olyan karrier, amiért nem jár pénz. A karrier egy olyan felelősség, ami nem jár gyerekkel. Így nekem valójában csak azt kell eldöntenem, hogy melyiket nem akarom: a pénzt vagy a felelősséget, és mivel a pénz nem érdekel, a felelősség meg igen nehéz dolog, így meghagyom ezt azoknak, akik már döntöttek anélkül, hogy átgondolták volna.

Az egyik férfi ránézett az órájára, ebből arra következtettem, hogy válaszom helytálló volt.

– Egy utolsó kérdésünk van már csak, ezt kérjük, válaszolja meg.

Izgatottan vártam.

– Ha megkapná a munkát, mit kezdene fennmaradó szabadidejével?

Azonnal tudtam, arra kíváncsiak, hogy szabad időmet mennyire tudom kreatívan kitölteni.

– Könyveket olvasok. Sorolhatnám naphosszat, hogy mely szerzőket szeretem. A filozófiától kezdve a modern irodalomig bármit a kezembe veszek. És igen! – folytattam bizakodón – A zene! Hát van-e szebb dolog, mint a zene? Vagy elmenni egy jó kiállításra, szép képeket nézegetni?

Összenéztek és néhány sort írtak megint a papírra. Akkor jöttem rá, hogy ők is műkedvelők, és a legtökéletesebben tisztába vannak azzal, hogy milyen örömet tud okozni a művészet.

– Kis türelmét kérjük, míg összesítjük pontszámait – mondták.

Én addig azt számolgattam, hogy vajon elérem-e a 100%-ot vagy egy kicsivel alatta maradok-e néhány félreértés miatt.

Legnagyobb megdöbbenésemre az egyik férfi ezzel állt elő.

– Kedves Dávid, sajnálattal kell közölnöm, hogy Ön egyetlen pontot sem ért el a tesztünkön. De ne keseredjen el emiatt, mert ezzel az eredménnyel máshol még sokra viheti. Amennyiben nálunk felmerül olyan pozíció, amire alkalmas lehet a teszt alapján, azonnal értesítjük.

Majd megütött a guta, gondolhatod kedves Olvasóm! Egy ilyen tökéletes interjú után egyetlen pontot sem értem el? Persze, hogy viszketett a tenyerem a kíváncsiságtól, hogy hol véthettem el a dolgot, ezért mikor mindkét férfi elfordult én elcsentem a papírt, amire jegyzeteltek és már szaladtam is le a kijárat felé. Otthon nyitottam csak fel a papírost, amin a következőket találtam.

  1. kérdés: Ha választhatna, hogy melyik legyen, kis hal lenne vagy nagy hal?

Nem a nagy halat választotta, nincs önbizalma, önbecsülése.

  1. kérdés: A siker vagy az őszinteség fontosabb Önnek?

Az őszinteséget választotta, nincs elég motivációja, hogy a cég érdekeit képviselje.

  1. kérdés: A karrier vagy a család fontosabb Ön számára?

Válasz nélkül hagyta: bizonytalan, döntésképtelen személy.

  1. kérdés: Ha megkapná a munkát, mit kezdene fennmaradó szabadidejével?

Szabad idejét nem lenne hajlandó feláldozni a cég haladása érdekében. A cég érdekei nem fontosak számára.

Dühömben feltettem egy bögre teát forralni, és azonnal levelet kezdtem írni a Nagy Megtévesztők Klubjának.

„Tisztelt XY, mert ugye a nevükre nem emlékszem!

Azért ragadtam ceruzát, mert felháborodásomat szeretném kifejezni az igazságtalanság ellen, melyet a mai napon ellenem elkövettek. Ezt a levelet elküldöm a védelmi miniszternek, és az érdekeim védelmi hatóságoknak is! Miután szerényen elloptam Önöktől azt a papírost, melyre jegyzeteltek, meg kell jegyeznem válaszaimat kiforgatták és nevetségessé tették. Azt hiszem ez tarthatatlan egy olyan cégnél, melynek az a neve, hogy a „Nagy Megtévesztők Klubja”. Tudom már mi volt az a sárga kérdőjel is a bejárat felett. A kérdőjellel is saját igazságosságukat kérdőjelezik meg, mely már önmagában is felhasználható a bíróságon Önök ellen. Több céget is perre vittem már és nem sokszor tévedek, így vegyék levelemet a legkomolyabban. Ha nem szeretnék, hogy bezárásuk a jövőben megismétlődjön, akkor bánjanak emberségesebben az emberekkel!

                                                                                                              Méltóságteljes üdvözlettel,

                                                                                                                             Gergó Dávid”

Az utolsó mondat talán kicsit erős volt, mert rólam ugyan lepereg minden vád egy pillanat alatt, de mások nem mindig tudják ezt ilyen egyszerűen kezelni. A munkát tehát nem kaptam meg, de azóta sem találtam semmit, holott már vagy ezer cégnél voltam interjún. Nem értem mi baj van ezzel a világgal, de azt hiszem rossz irányba halad…