A Skorpió visszavág

Azt mondják az igazság olyasvalami, ami mellett ki kell állni, akár életünk árán is, habár kevesen látják, hogy az igazság legrafináltabb formája, a büszkeség, az igazság védelmében akár gyilkolni is képes. Az igazság és a szeretet ellentétek, mégis kiegészítik egymást. Az igazságot védeni kell, a szeretetet adni. Az igazság megoszlik, a szeretet egység. Az igazsághoz erő kell, a szeretethez gyengédség. Az igazság az értelem, a szeretet a szív. Ahogy az igazság és a szeretet egybeolvad, úgy mutatkozik meg valódi lényegük, mert külön-külön mindkettő bizonytalan és erőtlen önmagában. Aznap találkoztam a termékenység istennőjével, Scorpius-szal, aki rávilágított olyan dolgokra is, melyeket nem tudtam magamról azelőtt. Köztudott volt, Scorpius az igazság és ítélkezés úrnője. Úgy járultam elibe, mint tudatlan vándor, aki – gondoltam – helytállhat kérdései kereszttüzében. Jelenlétében kettős érzés fogott el: vágy és tartózkodás, az odaadás és távolságtartás érzelmei váltakoztak.

– Te vagy Scorpius, a hívogató, aki magához édesget, aztán tőrbe csal – kezdtem.

– Mit tudsz te rólam kedvesem! – mondta – Azt gondolod ismersz és máris rám aggatsz egy unalmas sablont. Tudd meg én vagyok az igazság és az ítélkezés, és meg fogom mutatni neked, hogy mit sem tudsz önmagadról – nevetni kezdett, de nem tudtam, hogy mosolya örlődés-e vagy bölcs öröm.

– Nem tudlak hova tenni Scorpius. Olyan hatást keltesz bennem, melyben nem ismerek magamra.

– Nem tudsz érezni drágám. Én már éreztelek, ahogy beléptél ebbe a terembe. Nem elég kifinomultak az érzéseid, de gyere csak közelebb hozzám, hadd öleljelek meg!

Hirtelen olyan érzésem lett, mintha önmagába szippantott volna. Scorpius megmutatta nekem az érzelmek tökéletes megtapasztalását. A tökéletes megnyílás és ragaszkodás ember számára elképzelhetetlen formáját. Lelkem feloldódott az extázisban, de néhány pillanat múlva egy sötét szobában találtam magam, mérhetetlen fájdalmak közepette. Scorpius megjelent a félhomályban az egyik sötét ablak mögött.

scorpion-154957_1280

– Hol vagy? – kérdezte.

– Itt vagyok.

Remegett a hangom.

– Mutasd az érzelmeidet – mondta – Szeretsz engem?

Rettentően féltem.

– Olyat adtál, amire más nem képes, ezt belátom – mondtam neki –, de bizonytalan vagyok, mert hatalmasabb vagy nálam, és félek, hogy hatalmadat ellenem használod fel.

Örjítő nevetésben tört ki.

– Előttem mindenki bizonytalan, mert próbára teszem őket. De tetszel nekem, ha nem tetszenél, próbára sem tennélek, nem hiába vagy itt.

Ez megnyugtatott és éreztem, hogy a félelem is alábbhagy.

– Ha kiengedsz innen, megmutatom mennyire szeretlek. – mondtam neki határozottan.

– Mutasd meg önmagad, és mutasd meg milyen erő rejtőzik benned! – kinyitotta a sötét szoba ajtaját, én meg odafutottam hozzá, tárt karokkal, ölelni kezdtem és csókolgatni, ő meg épp annyira tette ugyanezt, amennyire én. Néhány pillanat múlva valami hiányérzetem támadt.

– Scorpius! Az előbb nem így öleltél és nem így csókoltál! Mi történt?

– Kedvesem, csak azt mutatom meg Neked, amit Te csinálsz! Hiányérzeted van? Hát tudd meg, nem tökéletes a szereteted! Ha én bezárulok előtted, az azt jelenti: te is zárva vagy előttem. Ha te megnyílsz, éppúgy én is megnyílok. A te mértéked az én mértékem. Skorpió vagyok, ez az igazság!

– Ne légy ilyen velem! – győzködtem – Hiszen megszabadítottál, hálás vagyok, és úgy szeretlek, ahogy természetemnél fogva tudlak!

– Nem tudsz nekem annyit adni, amivel eltelnék, mert amit én nyújtok, senki más nem képes nyújtani.

Nevetni kezdtem.

– Scorpius a büszkeség hibájába esel. Én is annyit tudok csak nyújtani, amennyit elfogadsz tőlem. A többit nem érezheted, mivel elzárkózol előle.

Megfordult és elsétált. Hirtelen valami borzasztó érzés futott át rajtam. A magány és a sötétség lett úrrá rajtam.

– Hová mész? Miért hagysz itt? – be kell valljam addigra már igen megkedveltem őt, mégha természete nem is volt teljesen világos számomra.

– Én csak egyszer nyílok meg, de akkor úgy, ahogy senki más. – mondta – Ha ezután arra az érzésre vágysz, amit nyújtottam, küzdj meg érte! – utána szaladtam.

– Hiányzik az érzés, amit adtál, mert eddig nem éreztem soha olyat korábban. Taníts meg érezni!

Egy pillanatra megállt. Szánalomkeltően rám nézett és csak figyelt.

– Mire vársz? Ha szeretsz min gondolkozol?

– Félek… – vallottam be – Negyed órája ismerlek, de már háromszor szerettem és háromszor rettegtem. Hogyan nyíljak meg újra, ha tudom, hogy csak falba ütközöm utána?

– Nem tudhatsz semmit. Ezen a világon semmi nem biztos. Ha nem kellek, hagyj békén, nekem sem kellesz.

Megkeményítettem szívemet és én is elfordultam, de a fal tükrében láttam, hogy vár rám, és felém indul. Meglágyult a szívem.

– Nem értem mi történik Scorpius. Ez teljesen érthetetlen.

– Kapcsold ki az elméd drágám! – mondta vágyakozón és közben átölelt kezeivel. Újra megnyíltam, amennyire képes voltam abban az állapotban, de nem sokkal később megint a sötét szobában találtam magam rettentő érzések közt. Sírva fakadtam.

– Miért teszed ezt velem? – kérdeztem őrjöngve.

– Mit teszek? – kérdezett vissza.

– Most szeretsz vagy nem?

Elmosolyodott.

– Én kérdem Tőled, mert én vagyok az igazság: szeretsz vagy nem?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s