A jelenről

0

– Mester, mit tegyek, hogy megbékéljek a múlttal és bizakodón nézzek a jövőbe?

– Élj a jelenben!

– Mindenki ezt mondja: „Élj a jelenben”, mégse tudja senki, hogyan lehetséges.

– Légy az ötödik!

Nem értette mit ért ez alatt.

– Kerüld el a négy embertípust, légy az ötödik! – ismételte.

– Milyen négy embertípust?

– Azt, aki fájdalommal tekint a múltra, azt, aki áhítozva tekint a múltra, azt, aki félelemmel néz a jövőbe, azt, aki álmodozva nézi a jövőt.

– De hát hogyan lehetséges ez? Valahogy muszáj emlékeznem, és terveznem is kell a jövőt.

– Aki fájdalommal tekint a múltra és a fájdalmak rabságában tipródik, az nem szabad ember, így nem is tud a jelenben élni. Addig, amíg rabságából fel nem oldódik, nem érkezhet meg a pillanatba. Aki múltbeli dolgok után sóvárog, azt felemészti a vágyakozás és elveszti jelenét, örökké a „régi szép emlékek” fogságában marad. Aki fél a jövőtől, az olyan súlyokat ölt magára, ami miatt nem láthatja a jelen szépségét és üdeségét; amíg le nem teszi ezeket, szorongó természete nem hagyja nyugodni. Aki álmodozik, az elveszti önmagát, mert nem a megvalósításra fókuszál, hanem a végeredményre, nem az utat akarja járni, hanem célba akar érni anélkül, hogy elindult volna. Ha elkerülöd, hogy a négy embertípus valamelyike jellemző legyen Rád, akkor megérkezel a jelenbe.

– És ez elegendő?

– Nem.

– Mi kell még?

– Meg kell élned a jelent, hogy ne ess vissza a négy embertípus valamelyikébe. Ha nem foglalkozol a jelennel, automatikusan a múlttal vagy a jövővel fogsz foglalkozni.

A Mester tesztelni akarta, így megkérdezte tőle:

– Képes vagy-e arra, hogy ne foglalkozz a jövővel vagy a múlttal?

– Lehetetlenség!

– Akkor már tudod is, hogy melyik csoportba tartozol.

– Melyikbe?

– Semmi nem lehetetlen.

ido