Labirintus – 3. rész

***

A fenti nézeteltéréseken kívül is volt azért vita az együtt töltött huszonöt év alatt. Egyszer, még a kapcsolatuk elején, mikor Péter születésnapja közeledett, Vanda meglepetés partit akart szervezni, így amikor lehetősége volt rá, Péter barátait hívogatta. Péternek feltűnt, hogy Vanda másokkal beszél, és további gyanúra adott okot, hogy nem osztja meg, hogy kivel és miről dumál, ráadásul kifejezetten boldognak tűnik a hívások után.
Miért csinálja ezt, kérdezte magában Péter, biztos valami másik srác van a dologban. És erre a felvetésére egész elméleteket gyártott. Egyik nap végül, mikor már nem bírta magában tartani, egy hét volt hátra a születésnapjáig, odaállt Vanda elé és a következőket mondta neki.
– Nem kell rejtegetned a dolgot, tudok róla – mondta teljes határozottsággal.
Vanda csak ártatlanul pislogott. Honnan tudhatna róla, hiszen mindenkinek szólt, hogy Péternek egy szót se.
– De hát honnan tudsz róla? – kérdezte tőle.
– Hogy honnan? – kicsit oldalra húzta a száját – Folyton telefonálsz, nevetgélsz, jókedved van. Alig szóltál hozzám az elmúlt napokban. Azt gondoltad, hogy nem veszem észre? – kissé mesterkélten felemelte a hangját is – Szóval igaz vagy sem?
– Lebuktam – mondta Vanda és elmosolyodott, mint aki megadja magát.
– És ez szerinted vicces?
– Vicces hát. Tudod jól, hogy csak jót akartam.
– Jót akartál? – kérdezte Péter kikerekedett szemmel.
Látta, hogy Péternél elszakadt a cérna.
– Jól van már! Nyugodj le, kérlek! Azért ez nem akkora dráma.
– Nem akkora dráma? – ordította szinte, vörös fejjel Péter.
– Csak egy kis játékot akartam.
És mikor ezt Vanda kimondta, Péter egy hétre kivonult a lakásból. Vanda nem igazán értette a helyzetet, próbálta telefonon hívni, de Péter nem vette fel.
– Szegénykém, valamit biztosan félreértett, de azért remélem, nem csinál semmi hülyeséget – mondta Vanda az egyik barátnőjének.
Vanda megbánta az összejövetel szervezését, de Péter születésnapján felhívta őt. Péter addigra már megbékélt önmagában, így felvette a telefont.
– Boldog születésnapot drágám – mondta neki.
– Drágám? Elég nehéz rajtad kiigazodni – jött a kedvetlen válasz.
– Hazajössz? Gyere haza!
– Miért mennék?
– Mindent elmondok.
– Nem tudom! Meggondolom.
– Hatkor várlak! – és le is tette a telefont. Tudta, hogy jönni fog.
Péter az ajtóban állt, dermedten, kifejezéstelen arccal. Vanda nyitotta az ajtót. A hosszú csendet halk suttogás törte meg, majd előugrott egy ismerős arc, majd egy másik, majd egy torta az ajtó mögül és még több nevető arc és hangosan énekelni kezdték a boldog születésnapot. Ezt követően jött csak az igazi katarzis. A félreértések tisztázása. Vanda elmondott mindent az elejétől kezdve. Péter meg két nevetés közepette azon gondolkodott, hogy az elme milyen szürreális játékokra képes.

***

– Szeretettel üdvözlök minden megjelentet ezen a gyönyörű nyári délutánon – mondta kissé hivatalosan egy csinosan öltözött barna hajú nő. – Esküvő alapos gyanúja miatt jelent meg előttem e két reményteli fiatal. Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy a szálakat sikeresen felgöngyölítettük, melyet idézzünk is fel egy kicsit. (Itt a fiatal pár történetét mesélte el.) És most, ahogy ígértem, az itt megjelentek mindannyian fültanúi lehetnek Vanda és Péter vallomásának. Kedves Jegyespár, kérem, hogy az általam feltett kérdésre határozott igennel vagy nemmel válaszoljanak. (Itt feltette azt a kérdést, mely egy esküvőn a legnagyobb jelentőséggel bír.) Az ifjú pár legyen boldog örökké, még legalább hatvan évig, amíg a halál el nem választja őket.

covers_334884

***

Évekkel később történt.
– Hol voltál? – kérdezte Péter – Egész éjszaka vártalak. Legalább tízszer hívtalak a telefonodon és egyszer sem vetted fel. Nem csak nem vetted fel, hanem vissza sem hívtál.
– A templomban voltam.
– A templomban. Egész éjszaka áhítatosan imádkoztál, mi?
– Nincs mit mondanom erről.
– Igazán? – kérdezte mérgesen Péter.
– Nem bízol bennem?
– Egésznap dolgozom. Alig tudok hazajönni, annyi feladat van, te meg nem vagy képes felvenni a telefont és még hazudsz is.
– Dolgoztál, mi?
– Nem hiszed?
– Nem.

***

Csengettek. Péter volt csak otthon. Komótosan az ajtóhoz sétált, majd kinézett az ajtón, a kis lyukon keresztül. Ismeretlen alakot pillantott meg. Nem igazán volt kedve beszélgetni senkivel, de azért ajtót nyitott. Egy pap volt az, reverendában. Zaklatottnak tűnt. Egy papírost tartott a kezében. Ahogy Péter ajtót nyitott, dőlni kezdtek belőle a szavak.
– El… Elnézést a zavarásért… Én csak… Nem is tudom… Ezt oda kell adnom Péter…
– Honnan tudja a nevemet? És ki maga?
– Én… őőő… szóval, csak olvassa ezt el, kérem! Ennyit… kérek csak! Isten irgalmazzon mindnyájunknak! – azzal átadta a papírost és elrobogott a lépcsőházban.
Péter becsukta az ajtót és a gyűrött papírdarabbal az asztali lámpához ment. Olvasni kezdte. Egy levél volt, melyet neki címeztek.

***

Péter a kanapén feküdt, Vanda az ölébe hajtott fejjel sírt. Percekig meg sem szólaltak, míg végül Péter törte meg a csendet.
– Nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! Átkozottak vagyunk! – aztán hallgatott ő is.
Vanda csak sírt. Hetek, hónapok teltek el, míg fel tudták dolgozni a történteket, de ezután sem felejtették el soha, csak a bánattól és a mély búslakodástól szabadultak meg az idő múlásával.
– Talán majd. Egyszer – de nem tudta befejezni a mondatot, megtörölte az arcát.
Péter nem válaszolt csak nézett maga elé. Órák hosszat feküdtek így egymás mellett, egészen addig, míg nem kellett újra belemerülniük a hétköznapok zivataros teendőibe.

(A teljes könyv megosztásra kerül ezen a blogon, részről-részre. Ha tetszett a fenti írás, kövesd a blogom, és olvasd el a következő részeket is )

A teljes könyv megvásárolható az alábbi linken:

https://publioboox.com/hu_HU/labirintus

Megjelent: 2015, Publio kiadó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s