A változás három arca

0

Minden változás percepcionális, azaz minden változás egyfelől érzékelhető, másfelől minden érzékelés egyben a változás tárgya. Sokszor azt gondoljuk, hogy a dolgok változnak körülöttünk, holott a változás leginkább a dolgokra vonatkozó érzékelésünkben van. Hogyan ragadhatnánk meg így bármiféle állandóságot abban a szubjektív tapasztalásban, amelyet valóságnak hívunk?

Az emberiség történelme folyamatos változás, globális hipnózis, melyet az individuum úgy élhet meg, mint valami nála nagyobb történés passzív cselekvője. Passzivitása abban rejlik, hogy szabadságát a globális hipnózis függvényében értelmezi. A történelem ugyan tényekre támaszkodik és hatása konkrét, de állandósága mindig az individuumok globális érzékelésének függvénye, illetve summája. Így aki a történelem folyását adottnak tekinti, és szabadságát abból eredezteti, az mindig passzív. A passzív szellem az eleve adott dolgok használatából eredő szabadságérzés által teljesülhet be.

Az aktív cselekvő kétféle lehet. Az egyik, aki ugyan a történelem folyását tényként kezeli, de saját szabadságát nem rendeli alá annak. Ez az önbeteljesítő szellem. Az önbeteljesítő szellem szubsztrátuma a változás anyagi kierőszakolása. Felelőssége korlátozott olyan értelemben, hogy egyéniségét az állandónak vélt külső tényező elleni küzdelemben tudja csak meghatározni. Ez a harc ad teret szabadságának és ad jogosultságot önmeghatározásának. De beteljesülése nem ér véget a külső tényezők megváltoztatásával, mert beteljesülése nem a felülkerekedés függvénye, hanem a szabadság és mozgatás illúziójának fenntartása, amely azonban csak az ellenállás fenntartása által érhető el. Ezért akkor is ellenállást keres, ha éppen semmilyen kézzelfogható veszély nem fenyegeti. Az önbeteljesítő szellem saját percepcióját nem kérdőjelezi meg, mert a szabadság fenntartása szempontjából saját érzékelésének vagy igazvoltának nincs jelentősége.

mit akarsz

A másik aktív cselekvő az obszerváló szellem. Aktív mert szabadságát nem a globális hipnózis függvényében értelmezi, cselekvő mert önmagát az emberiség történelmével szerves egységnek tekinti. Részese a sikernek és a szenvedésnek is, habár lehetőség szerint egyiket sem keresi. Az obszerváló szellem beteljesülése a létezés kutatásában rejlik, nem annak mozgásában vagy mozgatásában. Számára a mozgás csupán a vizsgálódás tárgya, emiatt saját percepcióit ugyanúgy megkérdőjelezi, mint mindenki másét. Identitását nem az érzelmeiből alkotott valóságképre alapozza, inkább az érzelmek folyamatos változásának állandóságában hisz, melynek gyökerénél a létezés kifürkészhetetlen sokszínűségét ismeri fel.

E három szellem lakozik minden emberben. Ez a változás három arca az individuum szintjén. E három szellem mozgása eredményezi azt a belső feszültséget, amely folytonos keresésre és beteljesülés utáni vágyra kényszeríti az egyént. Attól függően, hogy melyik dominál, annak megfelelően keresi beteljesedését, mint önmaga létezésének célokát. Ahogy a passzív szellem elkeseredettségében felébresztheti a szunnyadó önbeteljesítő szellemet, ugyanúgy az önbeteljesítő szellem folyamatos végkimerülése felrázhatja az obszerváló szellemet, amely ha nem tudja elfogadni a változás állandóságát, akkor visszazuhan önmaga passzivitásába. Ebben a folyamatos változásban az egyén csupán egyetlen dologban találhatja meg állandóságát: mégpedig abban, hogy bármely szellem arca is néz vele szembe, mindig tudja, hogy szubsztanciáját nem érintheti a változás egyetlen faktora sem.